Nincsen ördög; A Magláy család; A ki holta után áll boszut

A hazug, mégis színes narrátor a hatvanas évek végén a Szent‑Gotthardi vasúton vág be Párizs felé, ahol egy utolsó, zsúfolt kupéba kapaszkodik. Az utazás már magában hordozza a társadalmi ellentéteket: az arisztokrata udvar egy köztársasági főút színpadán, háztartási személyzet, orvos és egy titokzatos kisfiú együtt nyomul egy vibráló, szinte groteszk jelenetben. A cselekmény játékosan boncolgatja a rétegződő kultúrákat, nyelvi félreértéseket és a hatalom apró színjátékát, miközben a vonat zakatolásától a belső monológokig minden részletnek szelleme van.

A regény szellemesen szövi össze a fényűző környezetet a mindennapi túlélési praktikákkal. A fekete kiszolgáló, a doktor, a többnyelvű gondviselő és a csendes, árnyékos fiú mind a narrátor izgalmas, de kissé bizonytalan új világának nézőpontjait tükrözik. Ahogy a szereplők egyre közelebb kerülnek egymáshoz a szűk kupéban, a hallgató könnyed hangvételű, mégis gondolatébresztő utazásra indul.