Az első fecske, és egyéb elbeszélések

A hazalagos emlékek és szürreális jelenetek fonódnak össze, amikor a mesélő visszatekint első világháborús Budapestre. Gyermekkorának apró szertartásaival – a kedves barátja elhullásának szomorú emlékével és a közös temetési szokásokkal – kezdődik a narráció, majd egy hirtelen felbukkant, jogász baráttal való ebédkörüli találkozáshoz vezet, ahol a beszélgetés nehézkesen sodródik a köztük lévő eltávolodás felé. A kézbe kapott rejtélyes kézirat, a „első fecske”, felébreszti a figyelmet, miközben a ködös, hideg decemberi éjszakába egy hirtelen lövés hangja széttöri a csendet.

Az első férfias hősről szóló félelmetes jelenetben Mária a sötét, fakó földszinti lakásban marad, miközben a szobákat bejárja egy meghúzódó, nyomasztó titok. A gyorsan felépülő feszültség, a színlelt udvariasság és a rejtélyes orvosi eszközök jelenléte mind a meghitt nosztalgia és a szürreális feszültség határán egyensúlyozó hangulatot teremtenek, amely a hallgatót a múlt és a jelen csavart szövedékébe vonja.