Bukfenc

A ködbe burkolt Budapesti utcákban kezdődik egy fiatalos, szinte szimbolikus utazás, ahol a szerző a fiatalság lángját és annak múlandóságát szövi szavakba. A szöveg már az első sorokban a történelem és a természet összefonódását idézi, miközben a szerelmi vágyak és a társadalmi kötelékek közti feszültséget is felvillantja. A narrátor hangja egyszerre nosztalgikus és felhívó, mintha egy régi, már elfeledett dalt énekelt volna fel a jelenbe.

A történet középpontjában Gyöngyvirág áll, aki egy zöld zsalugáteres, kopott házban él, ahol a nappalok csendesek, de a szobák tele vannak apró titkokkal. Az ő szemén keresztül a hallgató megérezheti a ház illatát, a szellő és a poros könyvek susogását, valamint a rejtett vágyak szikráját, amely a fiatal lélek első lépéseit jelzi. Ahogy Gyöngyvirág felfedezi a körülötte lévő világot, a hallgató is részese lesz egy elsőcsütörtöknyi, de annál erőteljesebb érésnek, amely a jövő eseményeire ígéretes előrevetítést ad.